 |
A
fővárosban születtem, 1977-ben.
Már gyerekkoromban is az állatok és a természet felé húzott
a szívem. Ekkor és emiatt tudatosult bennem, hogy ilyen jellegű
pályát választok.
Lakótelepi lakásban laktunk a Családommal, de ennek ellenére
sokféle állatfaj színesítette napjainkat: halak, kétéltűek,
madarak, kis és nagyobb testű emlősök. Édesanyám megállapítása
szerint éppen csak elefántunk nem volt még!
De mindannyiuk közül kiemelkedett, az első saját kutyám, az
akkori kedvenc könyvem főszereplője, egy Lassie "hasonmás",
egy blue-merle színű skót juhász kutya Lipták Völgyi
Ajax!
Mellette sok kalandot éltünk át. Megismertük a pásztorkutyák
nagyszerű jellemét, kivételes értelmi képességét, szívósságát.
Nem utolsó sorban varázslatos eleganciája, nemessége is magával
ragadott minket.
Közben teltek az évek és én egyre inkább az állatorvosi pálya
felé orientálódtam.
Aztán,
egy hirtelen tett első látogatás Sopron városában és a Soproni
Erdészeti és Faipari Egyetemen, (jelenleg már Nyugat-Magyarországi
Egyetem) megpecsételte az életemet!
A
"Hűség városában" leraktam a garast a laboratórium
és az állatorvosi rendelő fehér falai helyett, a természet
szabadsága mellett.
|
Ehhez
a pályához azóta is hűséges vagyok, jelenleg is az erdőgazdálkodás
- vadgazdálkodás - vadászat teszik teljessé az életemet. Szerencsés
vagyok, mert elmondhatom, hogy munkám a hobbim is.
A
soproni diákévek alatt döntöttem el, hogy mire az oklevél
a kezemben lesz, mellé egy Társat is szeretnék, egy képzett
vadászkutyát.
Ajax
kutyánk a 14. évében járt, mikor 1999-ben - épp karácsony
előtt - méltósággal, de sajnos elment tőlünk....
Új
skót juhi szóba sem jöhetett és Szüleim kijelentették, majd
ha a húgommal "kirepülünk a fészekből" akkor lesz
saját kutyánk, mert Ajaxot pótolni nem lehet, nekik másik
kutya nem kell!
De
én kutyát akartam, egy vadászkutyát.......nagyon!!!
Olyan
fajtát kerestem ami hasonlít rám, akivel passzolunk majd.
Temperamentumos, szenvedélyes, saját elképzelésekkel és akarattal
teli, ritka fajtát kerestem! Küllemileg is voltak feltételeim,
Ajax mellett hozzászoktunk az eleganciához
és a szépséghez!
|
Nagy
testű kutya, hosszú szőrrel, nemes, büszke, elegáns megjelenés,
ritka fajta. Így lett a megoldás:
a GORDON SZETTER!!!
A
közös történetünk 2000 februárban kezdődött, a gödöllői Gor-Csa
Kennelből származó ígéretes kannal Gor-Csa
Comanche-al, akit hosszas keresgélés után találtam
meg. Szerelem volt első látásra a találkozásunk.
Nagy terveim voltak Vele, - vadász, kiállítási, tenyésztési
- de sajnos a sors közbeszólt.
Comanche fiatal korát balesetek és ezekből adódó műtétek tarkították.
Időlegesen fel kellett adjam a céljaim egy részét. De az Ő
okos, tanulékony, figyelmes természetéből adódóan a vadászatra
való képzése nem maradt el.
|
|
Mindenfelé
mentünk együtt, a vízi munkában és az utánkeresésben nagyon
jól teljesített, öröm volt az együttműködésünk.
|
Az
élet úgy hozta, hogy Aradi Gyuri - a Gor-Csa
Kennel tulajdonosa - felajánlotta, hogy választhatok
magamnak egy kölyköt, abból az alomból amely történetesen
Comanche féltestvére volt apai ágon (Ch.Triomfante van Monte
di Angeli).
Szukát
választottam. Ő lett Gor-Csa Igrain - IRA,
aki 2001-ben érkezett hozzánk. IRA a vadászterületen töltötte
fiatal korát, mellette megismerte a kiállítási szereplést
is, de nem volt igazi showkutya, jobban érezte magát a ringen
kívül. Igazi falkavezér típus, domináns szuka, őrző-védő szerepkörben
is kamatoztatta tudását.
Közben
ahogy teltek az évek egyre jobban fontolgattam egy kennel
alapítását, hogy végre magam is megtapasztaljam, milyen öröm,
de nagy felelősség is kiskutyákat vállalni, gazdikat választani
és nyomon követni további sorsukat.
Nem
akartam elkapkodni, igyekeztem kiválasztani IRA mellé a megfelelő
párt, ami nem volt egyszerű, de végül Ch. Nice Ryver
Boby "Báró" személyében megtaláltam!
A
párosítás gyümölcseként 2008. március 19-én meg is születettek
a kiskutyák, 5 gyönyörű kölyök, immár a saját nevem alatt,
a Stirling Bridge Kennelben.
A
kennelnév választásának története:
Mikor
a kennel alapításának gondolata megfogalmazódott bennem, először
a megfelelő nevet kellett megtalálnom.
Olyan nevet szerettem volna, mely méltán jelképezi a gordonok
büszke, nemes, öntudatos, makacs jellemét és származásukra
is visszautal.
|
| 
|
Mivel a történelmet régóta nagyon kedvelem, ezért nem volt
kérdés számomra, hogy a múltban kell keresgélnem.
Végül az öt Oscar díjat nyert egyik kedvenc filmem:
A rettenthetetlen (Braveheart) adta a győztes
ötletet.
Kis
történelmi áttekintés a név eredetéről:
A
film főhőse a skót származású William Wallace aki 1297. szeptember
11-én a skót nép történelmében meghatározó győzelmet aratott
a Stirling-hídi csatában.
Bár jelentős túlerőben volt az ellenfél, a skót hadak Wallace-szal,
a kapitány személyében, megfutamították az angol sereget.
Surrey grófjának 300 lovasból és 10.000 gyalogosból álló kipróbált
serege katasztrofális vereséget szenvedett, amikor megpróbált
átkelni a folyó északi partjára.
Miután visszatért a Stirling-hídi csatából, Robert Bruce lovaggá
ütötte és kinevezte Wallace-t a "Skót királyság védelmezőjévé
és hadseregének vezetőjévé", innentől fogva Sir William
Wallace-nek hívták. Címének jogossága vitatott, mivel Robert
Bruce nem volt hivatalosan Skócia királya.
Sir William-et egészen 1305. augusztus 5-ig nem tudták elfogni,
de akkor egy Edward-párti skót lovag az angol katonák kezére
juttatta. Wallace-t Londonba vitték és felségárulás vádjával
bíróság elé állították a Westminster Hallban, és bűnösnek
nyilvánították.
|
1305.
augusztus 23-án hajtották végre a kivégzést. Fejét a London
Bridge-re tűzték fel, végtagjait különböző helyeken lógatták
ki okulásul: az egyiket Newcastle-ben, a másikat Berwickben,
a harmadikat Stirlingben és a negyediket a skóciai Perthben.
|
|
